Mi lenne, ha gazdag lennél?

Zsuzsival, a párommal sétáltunk ma az Evernessen. Az eső után nem volt érdemben dolgunk, mert a Harmonet sátrát alulról is megáztatta az eső, hogy beültünk egy előadásra, mely arról szólt, miként élhetünk a szükség nélkül.

Engem, mint oly sokszor, most is a pénz mozgatott ennek kapcsán, s azt hittem, ez valami pénzes előadás lesz. De ez alkalommal is nagyobb perspektíva volt az előadásban, mint elsőre gondoltam.

Mégis, amikor az előadás után elsétáltunk, a párom feltette nekem a kérdést:

Mi lenne, ha gazdag lennél?

Mentem ezzel a kérdéssel, s minden, amit ez felhozott, azt elpusztítottam és nemteremtetté tettem. Mert pont az így megjelenő nézőpontok és ítéletek generálják az összes védekezésünket és a falainkat.

Eljátszottam ezzel a kérdéssel egyszer.

Azt még egyszer.

Aztán mégegyszer.

Majd feljött valami a tudatalattimból:

Ha én gazdag lennék,
jaga diga diga jaga daga diga diga dom.
Éjjel-nappal, digi digi daj,
Tartana a nagy daj-daj…

Tevje, a szegény zsidó tejesember dala a Hegedűs a háztetőn c. musicalből. Aminek a kapcsán volt bennem egy igen fura érzete.

Ha én a gazdagságot összetévesztem a dorbézolással és a munka temetésével, akkor nagy bajban vagyok.

Egyrészt, mert nem engedem meg magamnak, hogy ezt megéljem (hisz mindennel ütközik, amit gyerekként magamba szívtam), másrészt ezer módon fogom akadályozni magam abban is, hogy legyen ezt miből megtennem.

Másrészt Tevje gondolkodása és érzései fényévekre vannak attól, ami a bőség megéléséről szól. Alapvetően a jólét és a gazdagság külső jeleire vágyakozik, ahelyett hogy annak lehetőségeit kutatná, hogyan juthatna egyről a kettőre. Hogyan lesz az élete jobb egy kicsivel holnapra.

Arról nem is beszélve, hogy ő alapvetően nem szereti igazából az életét, s menekül a kora valóságától. Amivel azonosulni komoly önszívatás, mert nem csak a nehézségek egy részétől zárjuk el magunkat, hanem a változtatás lehetőségeitől is.

Nem bújhatunk el a világ elől egy barlangba, mert azzal minden olyat is kizárunk, amitől örömteli lehet az életünk.

Mi más lehetséges még?

Amikor a saját falainkat, védelmi reakcióinkat és felvett mintáinkat felismerjük, az első lépés, hogy elismerjük mindig azt, ami van. Nem kell köntörfalazni, simán olyan mintákat is magunkévá tehettünk korábban, amit ép ésszel soha nem tennénk meg.

S mégis ez történik, mert az életünk kusza összevisszaságában bármi lehetséges.

Én is így jártam ezzel a dallal. Magát a musicalt nagyon későn, már a 20 születésnapom után ismertem meg (anyám nem szerette a történetét a végkifejlet miatt), de Gregor József előadásában Tevje dalát igen. Valószínűleg ő színházban látta még a hetvenes években először, s pont ezért ettől az élménytől gyerekként igyekezett megkímélni.

Ennek ellenére az infó átjött s hatott. 

Bárhogy is legyen, Zsuzsival még egy picit körbejártuk a témát, s később kiderült, hogy Tevje lelkületének több más pontja is felbukkant ennek a témának a kapcsán.

De a lényeg, hogy kioldódott.

Küld el annak a barátodnak, akinek ez hozzájárulás lehet